Tudod, miért akarlak? Nem tudtam, hogy elveszett voltam, míg te meg nem találtál. Nem tudtam, mi a magány, amíg az első éjszakát nem töltöttem nélküled az ágyamban. Te vagy az egyetlen, aki tökéletes az életemben. Rád vártam, amióta csak élek.

Az nem jó, ha mindig csak adsz.. Mindig csak te adsz. Kell, hogy visszafelé is működjön a dolog, kell, hogy legyen visszacsatolás. Tudod, kell az egyensúly.. Mert az, ha csak te keresed, te hívod, te írsz neki, csak te akarsz találkozni, csak neked fontos, hogy mi van vele, az nem jó. Tudod, egy idő után természetessé válhat számára, hogy bármit kérhet, bármit tehet, mert te úgyis elnézed neki, mert nem akarod elveszíteni. Magabiztossá válik, és kényelmessé. És a legrosszabb az egészben az, hogy mindeközben te boldogtalanná válsz. Mert érzed, hogy egyoldalú a dolog, de valamiért annál inkább kapaszkodsz belé. Azt gondolom, hogy meg kell tudni húzni a határvonalat a szerelem és az önfeladás között.

Igen, az elején rossz. Úgy érzed kitéptek belőled egy darabot, hogy már nem leszel képes normális életet élni. Nem vagy teljes egész, és sose gyógyulsz meg. Megsebeztek, de nem csak úgy egyszerűen, játszottak is veled. Azt hiszed a fájdalom sosem múlik el. De aztán vannak néha olyan napok, mikor nem rá gondolsz, még ha csak pár perc vagy óra, de kicsit ilyenkor megkönnyebbülsz. Talán sikerül elfelejtened, de a sok emlék mindig megmarad, és a rossz napokon, mint valami vírus, úgy törnek elő és akkor újra érzed a fájdalmat. Azt, hogy visszautasítottak, nem kellettél eléggé...pedig te bármit megtettél volna érte...

Nem vagyok más mint Te, de ugyanaz sem. Nem vagyok jó, de rossz sem. Csak vagyok… Csak egy hang vagyok a tömegből, ha kiválasztasz, Te magad leszek. Ha rám mosolyogsz, én leszek maga a mosoly. Ha megütsz, fájdalom leszek. Ha megcsókolsz, csók leszek. Ha megölelsz, én leszek maga az ölelés. Tükröd vagyok, ahogy Te az enyém. Ha szeretsz, örökké vagyok, ha gyűlölsz, sohasem voltam. Az vagyok, aminek érzel, amikor rám nézel…

Az, akinek nem vagy elég most, aki megaláz, talán sohasem leszel az. Menj tovább, és hidd el, jön majd olyan, akinek elég leszel. Ne akarj görcsösen megfelelni. Igen, a szeretet nagy úr, de ha nem viszonozzák csak szenvedés. Lépj, ne ragaszkodj a múlthoz, ahhoz, ami egyszerűen nem megy, mert másképp rosszul fogod érezni magad. Tudd elfogadni, ha valaminek vége van. Hiszen minden csak addig tart, ameddig téged szolgál.