Semmibe se kerül, de sokat ad. Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle. Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele. Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen. Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni. Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni! A legegyszerűbb válasz minden kérdésre egy mosoly. Utána már döntsék el ők, hogy mit akarunk vele mondani.

A szerelem túl van minden okoskodáson - felül áll minden értelmen. A szerelem fenn lakozik valahol a hegyormokon, magasan az értelem lapályai fölött. A lét önmaga fölé emelkedik a szerelemben, olyan magaslatokra, ahová csak ritkán jut el az ember. Az emberi szervezet a szerelemben jut el legfőbb céljának megvalósulásához, és ezért a szerelemmel nem szabad vitába bocsátkozni, hanem úgy kell elfogadni, mint az élet legnagyobb ajándékát.

Egy bárszék. Egy pohár. Az őszi táj titkai. Egy vers. Egy dallam.

Feküdni a nyári hőségben egy fa alatt, elmerülni a hangokban, érezni a szellőt. Az ég közelinek tűnik. Sétálni a hóesésben és hallgatni a friss hó ropogását. Fehérség. Tisztaság. A levegő fagyott. Kitisztul minden. Látni a buszról, ahogy elkezd esni az eső. Az emberek mind futnak, esernyőt húznak. Kiürülnek az utcák. Elázni. Nevetve felnézni és élvezni, ahogy a cseppek az arcra hullnak. 

Hallgatni ugyanazt az a dalt újra és újra, megint, még egyszer, órákig. Elveszni valamiben. Bármiben. Ott. Akkor. Tenni valami olyat, amire senki sem számított. Élni. Élni minden levegővételnél.

A könnyek felszáradnak. A hibák gyűlnek. A térd sebes lesz a földre eséstől. Levegőt kell venni és felállni. Vagy a földön maradni és várni.

Nem teljesülhet mindenki álma. Nem is kell. Kergesd őket. Akard. Próbáld. Bukj el. Az nem zár ki semmit.  Néha meg kell állni. Le kell ülni. Mély levegő. Hajsza indul.

Nem kell szupersztárnak lenni. Nem kell gazdagnak lenni. Nem kell szépnek lenni. Nem kell népszerűnek lenni. Nem kell folyton győzni. Nem baj ha néha fájdalmat okozol. Neked is fognak. Néha kicsit önzőnek kell lenni. Néha látni kell azt, amit akarsz. Néha felkel áldozni magunkat. Háttérbe szorítani az érdekeinket és segíteni. Nem leszel tökéletes mindenkinek. Nem felelhetsz meg mindig. Hagy fel velük. Élj magadnak. A megváltó nem jön el újra. A bűnök megmaradnak. A bűnös nem lesz újra hófehér. De fakulhat.

A boldogságot az álmokról való lemondás és gondtalanság hozza el vagy a tudat, hogy megpróbáltad? Egyik sem? Nem kell minden kérdésre választ adni. Nem kell mindenen gondolkodni.  Üldözd az álmokat. Tégy valamit magadért. Ne várd, hogy az öledbe hulljon a megváltás. Nem fog. Nem egy filmben élsz. Megírhatód a forgató könyvet, kiadhatod, eljátszhatod, elhiheted, de végül csak ülsz és behunyod a szemed.

Fuss. Emelkedj fel. Belefogsz bukni. Felfogsz állni. Megfogsz halni. Akkor már semmi se fog számítani. De az életben még lesznek emlékeid. Mire emlékszel majd? Mire akarsz?

A dombon segítettél a néninek felcipelni a csomagot. Elküldted a jelentkezést. Rákérdeztél. Bedobtad a levelet a postaládájába. Adtál pénzt az utcai zenésznek. Köszöntél egy idegenek. Mosolyogtál a gyerekekre. Szerencsét kívántál.

Fuss. Tudd, hogy megpróbáltad. Kínozni fog a vágy. Sírni fogsz a kudarctól. Látni fogod, hogy másnak sikerül.

De élvezheted az esőt, feküdhetsz a napon, érezheted a tavaszt, félhetsz a sötétben, nevethetsz amíg a könnyed kicsordul, elmerülhetsz az ölelésben, elveszhetsz egy dalban újra és újra, láthatod felkelni a napot, érezheted az ízeket, szerethetsz, veszíthetsz, felállhatsz. Élhetsz. Kövesd az álmaidat. Élj nekik. Élj értük. Érd el. Próbáld! Nem biztos, hogy a legnagyobb álom hozza majd el a legnagyobb boldogságot. Ne becsüld le a kis álmokat. A széthullás meg menthet, visszahúzhat a valóságba. Kirajzolja a határokat. Lépd át őket. Cselezd ki. Fuss érte. De néha tud feladni, az élet ráfog kényszeríteni, hogy ad fel, de lehet még millió álmod. Nem halsz meg úgy, hogy egy ne teljesülne.

Az élet nem más, mint döntések sorozata. Egyszer tévútra visznek, máskor pedig hozzásegítenek ahhoz, hogy megvalósítsd az álmaidat. Gyakran egyetlen apró, látszólag semmiségnek tűnő döntésnek van a legnagyobb hatása életünkre. Honnan tudhatnánk előre, mikor döntünk helyesen? Hogy jó szakmát, társat, barátot, életutat választottuk-e? Sehonnan. Az életben sajnos nincs lehetőség arra, hogy egy pillanatra belenézhessünk egy másik életbe, hogy kiderüljön, milyen lenne a sorsunk, ha minden másként alakul. Ha a bárban másik fiú lép oda hozzánk, ha másik állásajánlatot fogadunk el, ha... Rengeteg a ha. De érdemes-e egyáltalán azon gondolkodni, mi lett volna, ha? Szerintem nem. Valamiért azokat a döntéseket kellett meghoznunk, valamiért azt az állást és azt a fiút kellett választanunk. Mindennek úgy kellett történnie, ahogyan megtörtént. Nem másként. Mégiscsak hiszek valamiben. A sorsban. És abban is, hogy a történetünk előre meg van írva.